Ciel irodája

*Lüktető erek jelennek meg a fején.* - Ki mondta, hogy itt maradhatsz?!

"-Lehet mindössze csak pihennek." *gondolkodott magában Lau, de azért még egyszer bekopogott az Ifjú Mester ajtaján*

Gilbert

-Igen! Én Gilbert üdvözletem teszem!*mondta nagy slungal belépve az ajtón, majd elmosolyodik.*-Szóval....üdvözletem Gróf Ciel Phantomhive!*lép Ciel elé és meghajol*-Igazán szép birtoka van bár nem valami vicces...*mondta és félrebiccentette a fejét*-De nem baj...mit is akartam még?*gondolkodik el*-Ja igen! Itt maradok a hétvégére! Vagy hosszabb időre! Hálás köszönet, hogy szívesen lát xD

*berugja az ajtót, és belép a szobába Gilbertel az oldalán* Ciel, Tanaka unokaöcsikéje jött látogatóba, és üdvözölni akar! *vigyorgott rá a fiúra, de Sebastant észre sem akarta venni, csak durcás képpel levágódott vissza a székbe, ismételten nem éppen normális ülőhelyzetben*

Hát... én nem nézném ki belőle...

*visszadobja a követ és szánt szándékkal eltalálja Rozzit* A kődaraboknak amúgyis a kertben van a helyük...és legalább megtanulja hogy nem olyan szórakoztató ez a primitív játék,de most már abbahagyja talán... *mondja kárörvendően*

De ne túl erőset. *Gonosz vigyor jelenik meg arcán, s várja, hogy komornyikja célba dobjon*

*felveszi a követ* Ha gondolja visszaszolgáltatom...nagyon jó célbadobó vagyok...*mondja az ajánlatát és Cielre tekint közben mindenféle gonosz gondolat jár a fejében *

*A kő éppen hogy nem találja el.* Ez meg mi volt?! *Az ablak felé néz, és meglátja a lányt. Lüktető ér jelenik meg a feje fölött.*

"Akkor már tudom, hogy ki fogja őt megmosdatni." *enyhe mosoly húzódik ajkaira*

Igen,pontosan rá gondolok,utálom azt az állatot...*válaszol őszintén*

Nem, nem aggódom. Miket feltételezel rólam? *kinéz az ablakon* Selejt...? Plutora gondolsz? "Én szeretem azt a kutyát... legalább valamivel letudom foglalni Sebastiant."

Csak nem aggódik érte a Fiatalúr?*kérdezi és mosolyog magában*... Testileg él,szellemileg már nem.*állapítja meg amikor kinéz az ablakon* De csak mert az a selejt példány ott volt.*jellemzi azt a szörnyű állatfajt melyre azt mondjuk kutya*

Ez még azt sem tudja, hol a kijárat? *sóhajt egy nagyot* Él még egyáltalán?

*belekapaszkodik az ajtófélfába* Inenn nem jutatsz ki egy könnyen. *kirántja a karját, és elfut az ablakig* amúgy is milyen dolog az ajtón távozni? *kinyitja az ablakot, feláll a párkányra és lenéz a harmadik emeletről* Hű. ez magas. *megfordul* Hölgyeim és Uraim *kuncog* bemutatom a Halál-ugrást! *azzal áttal kiugrik az ablakn.....és lenn egy nagy szőrös puha valamin landol*

Igenis, uram.*mondja határozottan,és mivel már ismeri annyira Rozzit hogy tudja hogy magától nem lenne képes távozni,ezért megragadja a karját és kivezeti az irodából* ... nem kellett volna feladni...,de úgy gondolom nem a tanárokban volt a hiba *közli meglátását*

*Megelégelte Rozzi társaságát.* Sebastian... kísérd ki, és adj neki valami elfoglaltságot...

Visszatérve az etiketthez *fordul Sebastian felé* Igen tanultam. Mondhatom meglehetősen unalmas volt, és 7 tanárom. Azután az apám feladta a dolgot.

Amit iszol, ittál okos Tóni *vigyorog, majd lecsapja a valószínüleg akár 100 éves könyvet az íróasztalra* a óangolok semmit nem tudtak....

Valóban... vizsgálódni kell. *értetlenül néz Rozzira* Mi milyen tea? Ha az imént felsoroltakra gondolsz... azok közt nincs tea!

*amíg a többek elbeszélgettek, ő kinyitotta az egyik vitrin ajtaját, és a régi könyveket bújta.* A tükör nem mehetett ki az országból, ugyanis a varázslata ami rá hat, az valamilyen okból nem tudja elhagyni a szigetországot. Több kísértet história is van az ilyen tükrökről. 3x próbálták kivinni az országból, persze sikertelenül. Ha betetted a táskádba, az valahogyan eltűnt, amint szem elől tévesztetted. Ha a király nem tudta aprób darabokra törni, mert ez volt a terve, akkor más se lehetett képes rá. Se ember se emberfeletti. Amúgy meg ha valakinek van ilyenje, az mindenképp rejtegetné... vagy megszabadulna tőle, olyanról is hallottam, hogy félelmetes kisugárzása van. A könyvtárban meg azt olvastam egy rési újságban, hogy a palota helyén, valami nagy megemlékezésből írták vagy mi a szösz, több féle értékes tárgyat találtak, kínai edényeket, csempész árut, parasztházat... tükördarabkákat... Az milyen tea? Finom?

Értem.Tehát akkor rá kell jönnünk hogy mi a leghelyénvalóbb lehetőség a keresésre és aszerint cselekszünk,mert addig nem lenne értelme bármit is tenni. Jó elgondolás. *ért egyet az úrfi eszmefuttatásával,majd folytatja:* ...de valahol mégis el kéne kezdeni,mert az jobb mint a semmittevés.Például lehet azt hisszük valamire hogy az felesleges de lehet hogy mégsem,csak figyelmen kívül hagytuk. Visszatérve a tűt keresünk a szénakazalban példára...ha megállunk a szénakazal előtt és szépen átvizsgáljuk minden helyen akkor úgyis meglesz a tű ha ott van közte, még ha nincs nálunk egy hatalmas mágnes akkor is megtaláljuk csak kicsit időigényes. *logikázik,és szó szerint értelmezi a mondást*

Valóban... de az még mindig kevés. A többi ezer darab további ezer darabra törhetett, a levélben pedig semmi utalás arra, merre lehet a többi. *Újra kezébe veszi a levelet és átolvassa, hátha valami elkerülte a figyelmét.*

A királynőnél van 6 darab. Ő hogyan juthatott hozzá?Nem ír semmit erről a levélben amit küldött? *kérdezi Cielt*

A térkép elképzelhető... de ha megsemmisítették? Esetleg a tükör darabkái még apróbbra szóródhattak szét... Lehet, hogy pár darabot újabb tükrökkel olvasztottak egybe. Annyi lehetőség van, de amíg legalább kettő lehetségesre le nem szűrjük ezeket, felesleges keresgélni. Tűt a szénakazalban... céltalan keresgéléssel nem megyünk semmire. *Tovább issza a teáját*